2011. április 27., szerda

EUtazás filmfesztivál

Immáron hét éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak és idén a soros elnökség kitüntető címét Magyarország is viselheti (a bájos bakikat fedje jótékony homály). Ez alkalomból a Puskin mozi filmfesztivált rendez, ahol 28, Európai Uniós tagállamban készült vagy tagállamról szóló film kerül vetítésre. A fesztivál április 28-tól, május 4-ig tart és INGYENES, de jegyek igénylése kötelező a pénztárban. További részletek itt: EUtazás.

Ha esetleg lemaradnál valamelyik programról, a tékában is belekóstolhatsz a ...


görög életérzésbe...


cseh abszurdba...


német humorba...


belga városnézésbe...


finn country-ba...


vagy lengyel női öntudatba.

(Zorba a görög, Százszorszépek, Mások élete, Erőszakik, Múlt nélküli ember, Szexmisszió)

...és még nézhetsz mellé egy rakat francia, olasz, spanyol, angol, holland, ír, dán, svéd, román, szlovák, portugál, bolgár, osztrák, szlovén, észt, ciprusi, luxemburgi, lett, litván, portugál, máltai és magyar filmet.

2011. április 24., vasárnap

SZÁGULDÓ BOMBA

Megszoktam már, hogy az izgalmas akciófilmnek beharangozott több tucatnyi amerikai próbálkozás nem is izgalmas, és nem is akció- csupán egymás lövöldözése, és durranás-robbanás 90 percen át. Unottan és a szokásos keveset várva ültem be a Száguldó bombára – és Tony Scott mintha azt üzente volna a vászonról: ezt jól nézzétek meg, mert amit láttok, azt nem csak csúfolják akciófilmnek, hanem valóban az… a szó klasszikus értelmében.

Apró emberi figyelmetlenség és mulasztás következtében elszabadul egy tehervonat, és így mozdonyvezető nélkül egyre nagyobb sebességgel száguld lakott terület felé a több tonnányi veszélyes hulladékkal megrakott szerelvény. Eddig az alapkonfliktus – ennek izgalma kifullad kb. 10 perc alatt, gondolhatnánk, de nem így van. A vonat száguldásának számos emberi és technikai aspektusa valódivá és életszagúvá teszi az egyébként megtörtént eseményeket feldolgozó filmet. Jellemző például (sajnos a valóságban is), hogy vészhelyzet esetén az illetékesek azonnali hatékony beavatkozás helyett tárgyalnak és ülnek a babérjaikon, hamarosan kiderül, hogy nem a legbiztosabb, hanem a legolcsóbb megoldást keresik olyan nagy hévvel. Ha pedig akad egy lelkes, fiatal és munkájában lelkiismeretes dolgozó, akkor ő sajnos nincs elég döntésképes pozícióban, hanem buta és ellenérdekelt főnökei alá kell dolgoznia. A veterán, tapasztalt mozdonyvezető mellé pedig mindig egy lelkes, világmegváltó kezdő kolléga érkezik, csakhogy ellentétbe kerülhessen a több éves tapasztalat és a kezdő buzgalom. Jó és reális történések ezek, amelyek hitelessége a nézőt is érdeklődővé teszi. Végig izgulhatunk hát a vonat sorsáért, ami különösen nagy rendezői bravúr azt figyelembe véve, hogy az első 5 percben már tudjuk, kik fogják azt megállítani. Mégsem nyugodhat a néző, amíg meg nem tudja: hogyan. Öröm látni a sok láthatóan és illúziórombolóan digitális autó után végre valódi utat, és valódi járműveket, összehasonlíthatatlanul más élmény egy műtermi mozdony (és a mögéfestett, mozdulatlan bluebox-táj), mint ez a valószínűleg élőben felvett száguldó szerelvény. Látjuk a vonatot, az elhaladó tájat, élmény nézni ezeket a képeket. Ritkaság továbbá, hogy egy akciófilm ilyen jól megírt dialógusokkal legyen „megáldva”. A két vonatvezető (Denzel Washington és Chris Pine) beszélgetései egyszerre vannak távol a munkahelyi unalmas társalgástól, és a negédes szívmelengető barátkozástól. Mégis lassan, de biztosan kiderülnek a magánéleti részletek: szerelmi csalódás, alaptalan féltékenység, válás, mindezt giccsparádé nélkül: nem tudjuk meg ugyanis (hál’istennek) tízperces könnybelábadt szemközelik után a fájdalmas válás minden részletét. A zene is mindenképp említésre méltó, a hirtelen zenei váltások a vágót dicsérik: a személyes beszélgetéseket aláfestő lágy melódia könnyedén átúszik az ütemes, dinamikus dallammal színesített akciójelenetbe (a filmet idén Oscarra jelölték hangvágás kategóriában).

Külön öröm, hogy a film nem próbál magvas gondolatokat beletuszkolni a végszóba erőltetett mondanivalóként, hű marad akciófilm voltához, tisztességesen (és a várt módon) feloldja a feszültséget. A néző pedig elégedetten dől hátra, várva a szokásos hősünneplést és csókjelenetet, de szerencsére ebből is csak módjával kapunk, a feszesre írt forgatókönyv nem tűr üresjáratot. Sok izgalom, épp elég akció, és egy adagnyi emberség – Tony Scott ebbe a filmbe mindenből mértékkel, de eleget kevert.

Unstoppable
Amerikai akciófilm, rendezte: Tony Scott
Főszerepben Denzel Washington, Chris Pine és Rosario Dawson.

TŐZSDECÁPÁK- A PÉNZ NEM ALSZIK


Néhányan dollármilliókat keresnek ingatlanok adás-vételével, mások nagyot kaszálnak egy bank vagy egy cég mesterséges megszüntetésén. Van, aki mindenáron visszaszerezné a talán sosemvolt szeretetet, és van, aki inkább meghal, minthogy mindent elveszítsen…

Gordon Gekko (Michael Douglas), az egykori bróker kiszabadulva a börtönből sok mindent akar vissza- és megszerezni. A régi dicsősséghez és az egykori milliókhoz is könnyebben hozzájuthat, mint lánya, Winnie (Carey Mulligan) szeretetéhez. Hamar ráébred, hogy a fiatal hölgy megenyhüléséhez vőlegényén, a feltörekvő, ám pénzpiacban még tapasztalatlan Jacobon (Shia LaBeouf) keresztül vezet az út. A bájos és karakán Winnie azonban kibékíthetetlen, Jacob pedig egyre jobban belekeveredik a Gekkoval kötött titkos ügyleteibe. A fiatal brókernek rá kell jönnie, hogy a tőzsde végtelen és veszélyes tengerében nemcsak a milliók, de mennyasszonyának bizalma is elúszik.
Mindezt gyönyörű képekben és szép vágásokkal láthatjuk, sok-sok közeli az egyébként nézhetetlen Carey Mulliganről, és a színészi kvalitásaiban megkérdőjelezhetetlen Douglasről. Az említett színésznő rengeteg jelenetet kapott, hogy megmutathassa az öntörvényű Gekko-lányt, ő azonban fájdalmasan ugyanolyan mindenütt. A bárgyú, szenvelgős tekintetet még megbocsátjuk, amikor a gyerekkori szörnyű élményeiről mesél, de hogy ugyanezt az arcot vágja akkor is, mikor megkérik a kezét, az már több mint hiteltelen. Nincs az a nő, aki ilyen világfájdalommal sír, miután feleségül kérték! Winnie, mivel apja sosem volt otthon, elundorodott az állandó és tisztességtelen pénzhajhászástól, s hogy ezek után hogy szeretett bele mégis a nagy kockázatra és nagy pénzre vágyó brókerbe, arról hallgat a forgatókönyv. Mindezt még meg is magyarázhatjuk azzal, hogy Jacob rendes és szerethető, más, mint Winnie apja. Sajnos azonban a történet hemzseg az elnagyolt és kidolgozatlan karakterektől. Kérdés például, hogy az idealista és ambiciózus Jacob, akinek saját elmondása szerint a tisztesség a legfontosabb, hogy keresheti a (mellesleg tisztességtelen) bosszú lehetőségét az első adandó alkalommal. Hogy történhet, hogy a határozott és saját, jól menő honlapot szerkesztő Winnie rögtön megszédül a rengeteg (apja által megszerzett) pénz gondolatától, és hogy azonnal ráharap arra az ötletre, hogy ne csak beszámoljon, hanem maga csinálja a híreket. A következetesség és a jellemek tehát hiányoznak a forgatókönyvből, a milliárdos, kiüresedett brókerek ábrázolása azonban kifogástalan. A monitorok feszült és idegtépő bámulása, spekuláció az ingatlanokkal, fejetlenség a részvények értékének csökkenése idején, háttérügyletek, eltitkolt bankszámlák, esztelen telefonálgatás: ezek mind a milliárdos vagyon és a boldogtalan élet kellékei. Oliver Stone rendező azt nyilatkozta, apja is bróker volt, valószínűleg innen hát a pénzpiac visszásságainak hiteles ábrázolása. És ha már pénz, a film fő üzenete a gazdasági válságról: ostoba az, aki folyton ugyanazt csinálja, de más eredményt vár. Ha tehát nem változtatunk mihamarabb kapitalista szabályainkon, hamarosan összeomlik a rendszer.
Nem lehet továbbá nem észrevenni a pontos és félreérthetetlen Susan Sarandont, aki Jacob ingatlanpiacban utazó anyját játsza. Feleannyi jelenete sincs, mint Mulligannek, mégis egy rezdülés, egy gesztus elég, hogy lássuk: a szereplőnek szétcsúszott az élete.

Nem a pénz a valódi érték, sőt a pénzügyi spekulánsok mohó világa kegyetlen és undorító. –gondolhatjuk joggal, miután 130 percig néztük az érdekvilágot. Mi tehát a valódi, az igaz, a mély? – vetődik fel a kérdés. A film kísérletet tesz, hogy egy szentimentális jelenettel ezt válaszolja: a család. És kapunk még egy nagy adag giccset az utolsó két percben. Nem a bonyodalom feloldása a cukormázas, hanem a kötelező ráadás: 2 év múlva mindenki boldogan mosolyog távol pénztől és ellentéttől. Bár ilyen egyszerű és boldog vége lenne a világgazdasági válságnak is!

WALL STREET-MONEY NEVER SLEEPS
amerikai filmdráma, 2010
Rendezte: Oliver Stone
Főszerepben Michael Douglas, Shia Labeouf, Carey Mulligan és Susan Sarandon.

2011. április 22., péntek

Húsvét 2011

Mint ahogy azt eddig is megszokhattátok, a húsvéti ünnepek alatt a téka zavartalanul nyitva tart 14-től 22 óráig! Sonkaevés előtt-után, locsolóversek memorizálása és pacsuli locsoló parfümök szagának hajból való kiszellőztetése érdekében látogassatok el hozzánk inspirálódni mondjuk ezzel:


Snoopy és a Húsvéti kutya

Kellemes húsvéti ünnepeket és sok szódavizet kívánunk!

2011. április 12., kedd

Budapest, Budapest

P1110379P1110429 P1110390P1110443

Mindenki tudja, hogy Budapest az egyik olyan város a világon ahol az utcán tetszőleges ponton elkattintott fényképezőgép nagy eséllyel valamilyen “romantikusan omladozó” vagy ritkábban szépen karbantartott műemléképület képét fogja rögzíteni. (Természetesen ajánlott a készüléket 3 méternél magasabban lévő pontokra fókuszálni és a paneleket kerülni.) Szóval tudjuk, de nem mindig látjuk. Éppen ezért szerveződött a 100 éves házak ünnepe, ahol a Puskin téka különítménye is részt vett.

P1110405 P1110425
P1110427 P1110397

Persze amire mi, egyszerű halandók néha-néha rácsodálkozunk, az már rég jól bejáratott és olcsó vadászterepe a múlt századi Buenos Aires-t, Berlin-t vagy München-t kereső filmes stáboknak. A teljesség igénye nélkül ajánlanám inkább azokat a filmeket, ahol Budapest önmagát játssza: A napfény íze, Budapest Retró I.-II., Budapesti mesék, Szabadság,szerelem, Fekete kefe, Tesó, I love Budapest...

Aki pedig még nézegetne szép panorámaképeket és beleszédülne az erkélyről való kilátásba, kattintson az alábbi képre: