2010. szeptember 26., vasárnap

Mind meghalunk

Múlt héten ÚTópisztikus :) DVD megjelenésnek örvendezhettünk. Az ősz beköszöntével együtt felütötték a fejüket a borongós, pesszimista jövőképet sugalló alkotások is, amit nyomokban ellenpontoznak a kardozós/kalandos hőseposzok. Kezdjük akkor a depresszió-lista éllovasával :

John Hillcoat: Az út
Posztapokaliptikus dráma, abból is az egyik legnyomasztóbb ami mostanában vászonra került. A filmben egy apa és fia útját követhetjük végig az elsivárosodott Amerikában a óceánpartig. A meg nem nevezett, rejtélyes világégés (atom? vegyifegyver? III.világháború? mindez egyszerre?) túlélőinek nemcsak a szürke és halott táj okozta nehezségekkel, az élelmiszer hiányával és a hideggel kell szembe néznie, hanem az emberiség megmaradt csoportjaival, akik a civilizáció utolsó vonásait vetik le magukról. Ebben az elkeseredett küzdelemben felmerül a kérdés, hogy van-e értelme küzdeni a még egy nap életért és meddig lehet embernek maradni ebben a sorvadó világban.
A rendező korábbi filmjével, az Ajánlat című 2005-s ausztrál neowesternel tette le a névjegyét, amelyhez a dalszövegíró/zeneszerző zseni Nick Cave írta a forgatókönyvet - ebből is sejthető, hogy ez a film sem a könnyed hangvételről és a jó poénokról, hanem a súlyos morális kérdésektől és a karizmatikus színészi játéktól lett mindenképpen ajánlott alkotás. Az út című film alapjául szolgáló könyv pedig annak a Cormac McCarthy-nak a munkája, akinek a Nem vénnek való vidék című regényéből 2007-ben kultikus filmet forgattak a Coen testvérek, mondanom sem kell, hogy nem Dr.Szöszi hangulatban.

Michael Haneke: A fehér szalag
A törté
net az I. Világháború hajnalán játszódik Németországban, 1913 közepén. A kis faluban lassan, de biztosan üti fel a fejét az ellenségeskedés, a gyűlölet, a rasszizmus rémítő árnyéka. A megrendítő emberi drámákat egy idős tanár kommentárja kíséri, aki akkor kisfiúként élte meg a világ sarkaiból kifordulását. A többszörösen díjazott német rendező korábbi filmjeivel (Zongoratanárnő, Farkasok ideje, Rejtély) sem festett túl hízelgő képet az emberi természetről. Ebben a filmjében azonban még mélyebbre száll a lélek legsötétebb bugyraiba, teszi ezt festői fekete-fehérben, mérnöki pontossággal szerkesztett képeken.


Vincenzo Natali: Nothing

Különös sci-fi/vígjáték hibrid, érdekfeszítő alapszituval, elbolondozott végkifejlettel. Két , az életben nem túl jól boldoguló barát feje fölött összecsapnak a hullámok: közös házuk ajtaján felváltva dörömböl a bontási hivatal, rendőrség és egy lánya molesztálásán feldühödött anya. A következő pillanatban mindezek eltűnnek és békés csend üli meg a házat. A gond az, hogy nem csak a zaklatók hanem MINDEN köddé válik, amit eddig a srácok a világból ismertek: csak ők vannak, meg a ház, meg a nagy, fehér SEMMI. Vincenzo Natali 1997-ben írta be magát a sci-fi filmtörténetbe a kis költségvetésű Kocká-val, ami a klausztrofób-agyalós filmek mintapéldája lett. Hat évre rá megrendezte a Nothing-ot, ami inkább komikus mint komor, inkább agymenős mint agyalós, de ha már nem marad semmi, akkor legalább nevetni tudjunk, n'est-ce pas?


Danny Boyle: 28 nappal később
A 20
03-as ikonikus Romero-utánérzés már megjelent itthon DVD-n, de most szebb-hosszabb-szinkronosabb. Akinek még nem volt meg, kötelező darab és a hölgyeket se riassza a zombihorda, mert egyrészről az alacsony költségvetés miatt nem látszanak mindig élesen, másrészről Cillian Murphy harcol ellenük hevesen. Danny Boyle további filmjei is erősen ajánlottak, impozáns lista: Sekély sírhant, Trainspotting, Az élet sója, Part, Millions, Napfény, Gettómilliomos.


De ha mégis inkább lazulni vágyunk és elegünk van a világvége hangulatból (gondolom kb mindenki így van ezzel, nem is értem miért ezt a címet adtam a posztnak), a
kkor jöjjön két kardozós (linkek a képre katt):

Robin Hood, Perzsia hercege










1 Lövöldözős és
1 szkanderes:
Adásunkat megszakítjuk, Túl a csúcson











Ééééés az aktuális pink szakasz:

Szökőhév, Szex és New York 4.évad










Vidám ősz
ülést!