Néhányan dollármilliókat keresnek ingatlanok adás-vételével, mások nagyot kaszálnak egy bank vagy egy cég mesterséges megszüntetésén. Van, aki mindenáron visszaszerezné a talán sosemvolt szeretetet, és van, aki inkább meghal, minthogy mindent elveszítsen…
Gordon Gekko (Michael Douglas), az egykori bróker kiszabadulva a börtönből sok mindent akar vissza- és megszerezni. A régi dicsősséghez és az egykori milliókhoz is könnyebben hozzájuthat, mint lánya, Winnie (Carey Mulligan) szeretetéhez. Hamar ráébred, hogy a fiatal hölgy megenyhüléséhez vőlegényén, a feltörekvő, ám pénzpiacban még tapasztalatlan Jacobon (Shia LaBeouf) keresztül vezet az út. A bájos és karakán Winnie azonban kibékíthetetlen, Jacob pedig egyre jobban belekeveredik a Gekkoval kötött titkos ügyleteibe. A fiatal brókernek rá kell jönnie, hogy a tőzsde végtelen és veszélyes tengerében nemcsak a milliók, de mennyasszonyának bizalma is elúszik.
Mindezt gyönyörű képekben és szép vágásokkal láthatjuk, sok-sok közeli az egyébként nézhetetlen Carey Mulliganről, és a színészi kvalitásaiban megkérdőjelezhetetlen Douglasről. Az említett színésznő rengeteg jelenetet kapott, hogy megmutathassa az öntörvényű Gekko-lányt, ő azonban fájdalmasan ugyanolyan mindenütt. A bárgyú, szenvelgős tekintetet még megbocsátjuk, amikor a gyerekkori szörnyű élményeiről mesél, de hogy ugyanezt az arcot vágja akkor is, mikor megkérik a kezét, az már több mint hiteltelen. Nincs az a nő, aki ilyen világfájdalommal sír, miután feleségül kérték! Winnie, mivel apja sosem volt otthon, elundorodott az állandó és tisztességtelen pénzhajhászástól, s hogy ezek után hogy szeretett bele mégis a nagy kockázatra és nagy pénzre vágyó brókerbe, arról hallgat a forgatókönyv. Mindezt még meg is magyarázhatjuk azzal, hogy Jacob rendes és szerethető, más, mint Winnie apja. Sajnos azonban a történet hemzseg az elnagyolt és kidolgozatlan karakterektől. Kérdés például, hogy az idealista és ambiciózus Jacob, akinek saját elmondása szerint a tisztesség a legfontosabb, hogy keresheti a (mellesleg tisztességtelen) bosszú lehetőségét az első adandó alkalommal. Hogy történhet, hogy a határozott és saját, jól menő honlapot szerkesztő Winnie rögtön megszédül a rengeteg (apja által megszerzett) pénz gondolatától, és hogy azonnal ráharap arra az ötletre, hogy ne csak beszámoljon, hanem maga csinálja a híreket. A következetesség és a jellemek tehát hiányoznak a forgatókönyvből, a milliárdos, kiüresedett brókerek ábrázolása azonban kifogástalan. A monitorok feszült és idegtépő bámulása, spekuláció az ingatlanokkal, fejetlenség a részvények értékének csökkenése idején, háttérügyletek, eltitkolt bankszámlák, esztelen telefonálgatás: ezek mind a milliárdos vagyon és a boldogtalan élet kellékei. Oliver Stone rendező azt nyilatkozta, apja is bróker volt, valószínűleg innen hát a pénzpiac visszásságainak hiteles ábrázolása. És ha már pénz, a film fő üzenete a gazdasági válságról: ostoba az, aki folyton ugyanazt csinálja, de más eredményt vár. Ha tehát nem változtatunk mihamarabb kapitalista szabályainkon, hamarosan összeomlik a rendszer.
Nem lehet továbbá nem észrevenni a pontos és félreérthetetlen Susan Sarandont, aki Jacob ingatlanpiacban utazó anyját játsza. Feleannyi jelenete sincs, mint Mulligannek, mégis egy rezdülés, egy gesztus elég, hogy lássuk: a szereplőnek szétcsúszott az élete.
Nem a pénz a valódi érték, sőt a pénzügyi spekulánsok mohó világa kegyetlen és undorító. –gondolhatjuk joggal, miután 130 percig néztük az érdekvilágot. Mi tehát a valódi, az igaz, a mély? – vetődik fel a kérdés. A film kísérletet tesz, hogy egy szentimentális jelenettel ezt válaszolja: a család. És kapunk még egy nagy adag giccset az utolsó két percben. Nem a bonyodalom feloldása a cukormázas, hanem a kötelező ráadás: 2 év múlva mindenki boldogan mosolyog távol pénztől és ellentéttől. Bár ilyen egyszerű és boldog vége lenne a világgazdasági válságnak is!
WALL STREET-MONEY NEVER SLEEPS
amerikai filmdráma, 2010
Rendezte: Oliver Stone
Főszerepben Michael Douglas, Shia Labeouf, Carey Mulligan és Susan Sarandon.
